A történtek után, feldúltan mentem reggel suliba... Nem hittem el, hogy Ken nálunk fog lakni. Olyan hihetetlen volt. Amikor beértem az osztályterembe, első pillantásra nem láttam senkit. Nagyot dobbant a szívem, amikor a sarokban megláttam egy ismeretlen lányt és Yotarot. Smároltak... Nem hittem el ott dagadtak a könnyek a szemembe. A lánynak szőkés haja volt. Olyan mint nekem. Rózsaszín válpántost viselt, nem is volt egyenruhája. Mondhatni kész liba volt. Csak álltam mozdulatlanul és nem is vettek észre. Ledőltem a padra és sírni kezdtem... Yotaro oda sietett hozzám.

- Mi a gond? Várj, mindent megmagyarázok!- nem hiszem el. Mi történhetett? Azt hittem hogy Yotaro igazán velem jár. Hallani sem akartam, inkább elfutottam. Cat a folyosón sétált.

- Mi a baj Sora?

- Yotaro... hát... megcsal!

-Tessék?

- Jól hallottad- részletesen elmeséltem Cat-nek a történteket, aki hallkan így válaszolt:

- Sora... A lelkiismeretem nem bírja tovább magamban tartani... De, ÉN VOLTAM! Én smároltam le Yotarot, és, amikor összejöttél Yotaroval... én a ház mögül lestelek! Nem akartam ezt tenni, de Yotaro olyan helyes, hogy nagyon megtetszett.- ahogy Cat könnyes szemmel és remegő hangon mesélt, én a rózsaszín vállpántosát, és a táskájából kibukkant szőke parókáját néztem.... Ezt nem néztem volna ki Cat-ből.