Ránéztem az órámra.Lenyomtam a kilincset és zörrent a zár.Kiléptem a kapun és elindultam.Az edjik kézilabda edzőtársamba botlottam.Csak köszöntem (mert másra nagyon nem volt időm)és folytattam utamat a tánc csarnokig.Princess-be botlottam bele aki ugyanúgy sijetett mint én.Nevettünk és bementünk a csarnokba.Bob nagyon ügyes volt.Táncoltak és táncoltak...Egyszerre végelett Bob előadásának.Princes kiment egy kicsit levegőzni.Én is utánna mentem.Még gyorsan beugrottam a mosdóba s mikor kimentem Princes-t könnyekkel a szemében találtam meg.Én is azt hittem az elején, hogy csak a szemem káprázik, de kiderült, hogy nem.Bob és Jacky smároltak tiszta szívből mint akik szerelmes békák.Én a síró Princes-t vígasztaltam.Elköszöntünk Bob-tól és én Princes szerelmes sóhajait hallgattam.Hirtelen Princes azt érezte, hogy valaki követ minket.Hátra fordult és csak Bobot látta.Princes-nek óriásira nyílt a szeme.Bob halkan ennyit mondott:

-Csak színjáték volt az egész bocsáss meg!-Princes szeme még óriásibbra nyílt.

-Ezzel azt akarod mondani, hogy....-mondta Princes és közelebb ment Bobhoz.

-Princes igen, de csak ha beleedjezel.-Princes bólintott és Bob nyakába ugrott.Térdig elvörösödött és Bob letette Princes-t.Princes elköszöntönt, majd megfogta Bob kezét és haza mentek.